Az Erdogan-kormány már előre visszautasítja a felelősséget a flottilla és izraeli egységek közötti esetleges összecsapásért – írták isztambuli újságok.

Idén is megismétlik? Izraeli katona a török békeaktivisták ellen a Mavi Marmara elleni támadáskor
Egy évvel ezelőtt, 2010 májusában a Gázai övezet palesztin lakosságának segélyt szállító hajókat, fedélzetükön zömmel török aktivistákkal, feltartóztatta, majd megtámadta az izraeli parti őrség. A Mavi Marmara nevű török hajón tartózkodó aktivisták közül kilencet megöltek a zsidó állam katonái.
A török kormány közleménye rámutatott, hogy az újabb flottillát magánszervezetek indítják útnak. Az eredeti terv szerint a hajók május második felében vágtak volna neki az útnak, ám az akciót június utolsó hetére halasztották. A flottilla összesen 15 hajóból fog állni – közölte Serkan Nergis, a török IHH segélyszervezet szóvivője. Az előkészületekben 22 nem kormányzati szervezet vesz részt.
Korábban mintegy 30 amerikai politikus levélben fordult a török kormányfőhöz, arra kérve Recep Tayyip Erdogant, hogy állítsa le a tervezett segélyakciót. Állításuk szerint a segélyszállítmánnyal a szervezők Izraelt akarják provokálni. „Attól félünk, hogy a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is erőszakba torkollhat az akció” – írták a politikusok. (Félnek, vagy tudják? Különben is, mi köze van Amerikának ahhoz, hogy Törökország hova szállít segélyt? – a szerk.)
Izrael szigorú következményeket helyezett kilátásba az újabb segélyflottilla elindulása esetére. A Gázai övezet köré vont tengeri blokádnak érvényt fogunk szerezni – hangzott el Jeruzsálemben.
Az Insan Haklari ve Hürriyetleri Yardim Insan Vakfi (IHH), magyarul az emberi jogokért és a szabadságért harcba szálló humanitárius segély alapítvány egy iszlám értékeken nyugvó nem kormányzati szervezet. Tevékenysége elsősorban természeti katasztrófák és háborúk áldozatainak nyújtott gazdasági, orvosi és szociális segítségnyújtásra terjed ki.
Az 1994-ben alapított török tömörülés még a boszniai háború idején jött létre abból a célból, hogy segítse a szerbek támadásait elszenvedő muzulmán lakosságot. Az IHH már mintegy 120 országban, valamint számos konfliktussal terhelt övezetben van jelen, többek között Csecsenföldön, Pakisztánban és a palesztin területeken.
(Magyarországi Talmudista Iroda korrigálva, Kuruc.info)
 
KURUC.INFO

 


 

(nem mese a mai fiataloknak)

 

 

 

Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik és gondoskodott róluk. Így élt az ember.

 

Meg tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt fecskepárok fészkeltek. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.

 

A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

 

Így élt a ház és benne az ember, sokáig.

 

Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

 

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk - gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

 

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt.

 

Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell, hogy éljenek. s ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt.

 

Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző!  [Magyarkodik!]

 

- Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről.

 

- Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - és a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.

 

Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

 

Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok között.

 

- Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá.

 

- Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - és föllázadtak.

 

- Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

 

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint.

 

S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt.

 

A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

 

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.

 

*

 

Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszre ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

 

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

 

 

Ti is gondolkodjatok ezen, - s aszerint cselekedjetek!

 

 

Románia válogatottja Horvátországban próbálja kiharcolni a divízió 1-es tagságot a vasárnap kezdődő d2-es vb-n. Tom Skinner szövetségi kapitány csapatának legnagyobb ellenfele a házigazda lesz, amelyet a kísérleti magyar válogatott 7-1-re győzött le hétfőn. A további ellenfelek: Izland, Írország, Kína, Bulgária.
A Zágrábba utazó keretet máris kijelölte a tengerentúli tréner, a bajnokcsapatot öt hátvéd és nyolc csatár képviseli, tehát 13 csíkszeredai játékos lesz ott a világbajnokságon. Mellettük a Brassóból mennek a legtöbben, hatan. A romániai keret túlnyomó többsége székely-magyar játékosokból áll, és ott lesz az eseményen a honosított ukrán Piszarenko is, aki szezon közben a Steauából Kazahsztánba szerződött. A fővárosi katonacsapatból mezőnyjátékost nem választott ki az edző, egyedül a magyarul kiválóan beszélő Catrinoi kapust viszi a vb-re. Kiderült az is, hogy a 2010/11-es szezonban Molnár Zsolt lett a legértékesebb "romániai" játékos.
Románia vb-kerete:
Kapusok: Adrian Catrinoi (Steaua), Fülöp Rajmond (Brassó).
Hátvédek: Adorján József (Brassó), Flinta Botond, Góga Attila, Kósa Endre, Nagy István, Papp Szabolcs (HSC Csíkszereda), Jevgenyij Piszarenko (Arisztan Temirtau, KAZ).
Csatárok: Antal Zsombor, Basilidesz Tibor, Bálint Zsolt, Pál Zoltán (Brassó), Becze Tihamér, Bíró Ottó, Mihály Ede, Moldován Ervin, Molnár Zsolt, Petres Tivadar, Péter Levente, Virág Csanád (HSC Csíkszereda), Roberto Gliga (Tingsryd, SWE-U20).
(Jégkorong blog nyomán)

Wass Albert: Ébredj magyar!

2011.03.31. 20:48




Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
uralkodott fölötte osztrák,
lopta oláh, rabolta cseh.

Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
istenfélő nemzetté kovácsolta.

Becsület, tisztesség, emberszeretet
példaképe volt egy céda
Európa közepén!

Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!

Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!

Hát magyar földön már nem maradt magyar
ki ráncba szedné
ezt az ősi portán tobzódó
sok-száz idegent?

Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem!
 

Holokauszt, volt nem volt

2011.03.31. 20:41

 

Ma van pontosan 66 éve annak, hogy 1945. január 27-én, a II. Világháború során az Európa keleti felét végigdúló, rabló szovjet-orosz "felszabadító" hordák elérték Auschwitzot, megnyitották az ottlévő - akkorra már őrizetlenül álló - munkatábor kapuját és szélnek eresztették az ott fogvatartott (főként) zsidókat. Innen ered, hogy január 27-e lett a (mára már egyre tarthatatlanabb) un. holokauszt nemzetközi emléknapja. Igen, mely mára gyakorlatilag egy perverz vallássá, sőt jól jövedelmező héber iparággá nőtte ki magát. Igaz, a holodogmát egyre kínkeservesebb erővel, sőt törvényekkel próbálják fenntartani, mert már egyes zsidó történészek is nyíltan ki merik mondani, hogy a ma holokausztnak titulált népírtás úgy, ahogy azt évtizedeken keresztül sulykolták a balga, térden csúszkáló keresztényekbe, csak mese. Vagy legalábbis nagymértékben eltúlzott, kiszínezett történelmi esemény, melynél voltak sokkal nagyobb, kegyetlenebb és aljasabb genocídiumok az írott történelem folyamán.

Ebben a rövid "megemlékezésben" nem is kívánok elmélyedni a holokauszt-hazugságok pontról-pontra való cáfolásába, hisz' ezt már nálamnál avatottabb, jónevű történészek megtették. Ezek a bizonyítékok, leleplező dokumentumok és vitairatok - bár cenzúrázzák, tiltják, sőt íróit tűzzel-vassal üldözik - olvashatóak, megnézhetőek a Világháló (még meglévő) infószabadságának jóvoltából. (Pl. a zsidó David Cole leleplező Auschwitzi utazás c. 7 részben látható filmje
ITT )


Auschwitzi rabok a szovjet "felszabadulás" napján - Ezek lennének a csontra soványodott, halálra kínzott zsidók??

Én itt inkább most csak azokat a legképtelenebb, az. un. holokauszttal kapcsolatos zsidó állításokat sorolnám fel, melyekel normálisan gondolkodó ember nem is vitatkozik. De nem azért, mert vitathatatlanok, hanem azért, mert olyan fokon morbid és abszurd az egész, hogy az emberfia vagy hangosan felröhög olvasva őket, vagy elszörnyülködik, hogy ez a végtelenül rafinált, sunyi népség, mely mára elérte, hogy (ismét) a világgazdaság ütőerén tartsa a redvás kezét, képes volt elhitetni a "művelt" Nyugattal ezt a sok sületlenséget! Sőt, immár törvénnyel üldözteti (nálunk is) azt, aki fel meri emelni a szavát ellene!! Hát, jó szórakozást! (De azért gondolkodni kéne, emberek!...) Íme:

* Tömegsírok léteztek, amelyekből csatornákon át vezették el a vért, sőt, az emberi zsírt.

* Savba vagy forró vízbe tették az elítélteket, és így gyilkolták meg őket.

* A koncentrációs táborok foglyainak fejét összezsugorították.

* A krematóriumokban elégetett testek zsírját felfogták különleges edényekben.

* Egy SS-katona megsajnált egy gázkamrába bezárt anyukát és gyerekét, ezért az utolsó pillanatban beugrott melléjük, és velük együtt halt meg.

* A megölt zsidók testéből szappant főztek. Volt rá példa, hogy szappanokat a zsidók el is temettek, mintha emberek lettek volna.

* Zsidók tömegeit ölték meg úgy, hogy bezárták őket egy terembe, ahonnan kiszivattyúzták a levegőt.

* Treblinkában kerekeken guruló gázkamrák voltak, amelyek a holttesteket egészen a hatalmas égetőkemencékig hurcolták, ahova a halottakat belezúdították. De volt olyan is, hogy késleltetve adagolták a mérges gázt, így aztán egyesek a saját lábukon mentek az égető kemencékig.

* Elektromos futószalagon történt a foglyok legyilkolása.

* Hatalmas kemencékben, illetve hatalmas "rostélyokon" élve égették el az áldozataikat a nácik.

* SS-katonák bicikliversenyt rendeztek a raboknak az auschwitzi gázkamrákhoz.

* A holttesteket úgy tüntették el, hogy felrobbantották őket.

* Kék pára lebegett az elgázosítottak tetemei felett a gázkamrában /A hidrocianid színtelen gáz./

* A gázkamrákba bezárt emberek énekelték a nemzeti himnuszaikat, illetve az Internacionálét a haláluk előtti percekben.

* A nácik hordozható, könnyen áttelepíthető gázkamrákat is építettek.

* Folyékony hidrocianidot is itattak az áldozataikkal.

* Az SS-katonák kolbászt készítettek a megölt emberek húsából.

* Ilse Koch, a buchenwaldi táborparancsnok felesége megölt zsidók mumifikálódott hüvelykujját használta villanykapcsolónak a lakásában.

* Flossburgban a kémlelőlyukon át kaptak levegőt az elítéltek, s amikor az ajtó kinyílt, elátkozták az SS-katonákat, akik megdermedtek és így mindenkinek sikerült elmenekülnie.

Nos... aki ezek után is még mindig rendületlenül hisz a holokauszt "igazságaiban", annak ajánlom a kis Anna Frank javarészt golyóstollal íródott, megható naplóját! Akiben pedig mégis megfogalmazódott a halovány gyanú, hogy talán eddig egy világméretű zsidó átverés áldozata volt, az vegye a fáradságot és járjon utána a valós történelmi eseményeknek, a valóságnak! Ha nem így tesz, joggal vigyoroghatnak rajta tovább ezek!
 

 

Vásárolj magyar terméket

2011.03.31. 17:54

süti beállítások módosítása