Hali! Én vagyok aki 2007 óta az RTL-nél dolgozok és leírtam, néhány közérdekű információt a ValóVilláról, ma ki rugtak, mert belső információkat szivárogtattam ki. Megfenyegettek, hogyha bármikor szót emelek a médiában a ValóVilágról és az igazságról, akkor beperelnek a titoktartási szerződésem alapján!!! Tudjátok mi az igazság!!!

VV Alekosz - 32 éves. Teljes neve: Nagy Alekosz Foglakozása: zenész, biztonsági őr. Lakhelye: Érd VV Éva - 27 éves. Teljes neve: Baukó Éva Foglakozása: hostess. Lakhelye: Budapest VV Olivér - 32 éves. Teljes neve: Simor Olivér Foglakozása: dublőr. Lakhelye: Budapest VV Gigi - 20 éves. Teljes neve: Rácz Ildikó Foglakozása: tanuló, táncos, életművész. Lakhelye: Szentendre VV Béci - 25 éves. Teljes neve: Rácz Béla Foglakozása: tánctanár. Lakhelye: Szentendre VV Zsófi - 19 éves. Teljes neve: Szabó Zsófia Foglakozása: tanuló, pultos. Lakhelye: Budaörs VV László - 40 éves. Teljes neve: dr. Lázár László Foglakozása: biztonsági tiszt, ügyvezető. Lakhelye: Budapest VV Anikó - 21 éves. Teljes neve: Nádai Anikó Foglakozása: pedikűr-manikűr, műkörömépítő. Lakhelye: Baja VV Szandika - 20 éves. Teljes neve: Lőrincz Alexandra Foglakozása: táncos. Lakhelye: Szigethalom VV Leonidasz - 20 éves. Teljes neve: Jordanidisz Leonidasz Foglakozása: tanuló. Lakhelye: Budapest VV Gombi - 27 éves. Teljes neve: Gombár Gábor Foglakozása: pultos, fodrász tanuló. Lakhelye: Budapest VV Jerzy - 22 éves. Teljes neve: Várudvari Jerzy László Foglakozása: táncos, tolmács. Lakhelye: Budapest VV Zsuzsi - 23 éves. Teljes neve: Márki Zsuzsanna Foglakozása: táncos, modell, hostess. Lakhelye: Dunakeszi VV Gina - 29 éves. Teljes neve: Urbánné Szendrey Georgina Foglakozása: ügyvezető. Lakhelye: Kaposvár VV Kristóf - 29 éves. Teljes neve: Urbán Kristóf Foglakozása: területi képviselő. Lakhelye: Kaposvár VV Ildi - 28 éves. Teljes neve: Tomai Ildikó Foglakozása: aerobic oktató. Lakhelye: Tordas

 

“az RTL Klub legnagyobb átverése! VV 4 kulisszák mögött, hogy tudja a kedves néző mit néz. 2007 decembere óta dolgozom az RTL Klub-nál, hogy milyen pozícióban azt nem mondom meg, amit leírok azok bennfentes információk és mindenki maga döntse el valóságtartalmát, leszögezem nem vagyok Olivér fan.Már a vállogatáson a be vállasztás előtt el volt rendezve, hogy a Rácz testvérek bekerüljenek a villába mivel van két nagyon jó „ismerősük”a stábban. A saját fülem--mel hallottam, hogy mondták: „te ugye akkor elrendezted a gépet, nehogy kibasszvelem a Gigiéknek be kell jutni, mindenáron, érted?” Egyébként a legtöbb nézői szavazatot a Fazekas testvérek kapták Gábor és István, de az sms-ek nem mérvadóak, ahogy a többi beszavazón sem volt az. Alekoszt már pl. korábban fölfedezték és nagy húzás volt az ő bejuttatása, hetekkel a beszavazó-show előtt hívták föl, hogy „bent van”és még ekkor adtak neki 100 eFt-ot normális ruhákra mert még arra se lett volna pénze. Mikor az Olivér a hintában kijelentette, hogy Bécit akarja kivinni a stáb majd elájult mert tudták, hogy bármelyik is esik ki drasztikusan fog csökkenni a nézettség. Rögtön volt egy értekezlet és ott eldöntötték, hogy kiejtik az Olivért( lsd. : büntetés, az agydoki tanácsára lett ez a fajta bünti mert tudta, hogy ezzel nagyon ki fog készülni, majd az utolsó este Enikő üzenete), másrészt meg úgy kell összevágni az összefoglalókat, hogy megutálják a nézők Olivért. Ekkor döntötték el azt is, hogy májusban Rácz Béla lesz a vv 4 győztese és innentől olyan feladatokat fognak kapni amik „előnyösek” lesznek a Rácz testvéreknek. Ebben a lejárató kampányban Balázs nem akart részt venni ( nem is vett, a kihíváson vezetett utoljára műsort amikor közölte Olivérrel, hogy bünti lesz ), a Bucit meg sem kérdezték, Lilu pedig egy kis plusz juttatásért vállalta (a párbajon meg is dolgozott a pénzéért, le nem szállt volna az Anikó témáról). A játékosokat egyébként szerződés köti az RTL klub- hoz, amit ha megszegnek súlyos anyagi vonzattal jár pl. : Gina esetében, amikor először hangoztatta, hogy ki akar menni a riportba hívták és közölték vele, hogy ok. 3 milla lesz. Majd mikor a csatorna számára terhessé vállt ezt a szerződést módosították. Mint ahogy arról sem beszélhetnek, hogy a való világ előre megírt forgatókönyv szerint zajlik, minden egyes móka, konfliktus és kiborulás mesterségesen generált és a lakók titkos küldetésekben teljesítik azt. Minden egyes párbaj előtt a játékosok pontosan tudják ki fog visszajönni, ők tulajdonképpen amatőr színésznek szerződtek a csatornához.

 

Amikor a nyilasok 1944. október 15-én hatalomra kerültek, szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy Budapesten legkevesebb 180-200 ezer, de egyes becslések szerint annál is jóval több (250, netán 300 ezer?) zsidó tartózkodott. A hungarista kormány a nemzet minden erőforrását mozgósítani kívánta az élet-halál harcnak tekintett küzdelem érdekében. A nyilasok azonban – a német szövetségesek legteljesebb egyetértése mellett – úgy ítélték meg, hogy a zsidók az ellenség győzelmében reménykednek, sőt, sokan közülük tevőlegesen is igyekeznek segíteni az oroszok és szövetségeseik háborús erőfeszítéseit.


Sürgősen el kellett tehát dönteni: mi történjék a fővárosban tartózkodó közel 200 ezer, netán annál is jóval több zsidóval. Ami egyébként a számukat illeti, hivatkozhatunk Veesenmayer német követ egyik 1944. novemberi jelentésére, mely szerint 1944 tavaszán 200 ezer zsidó élt Budapesten. Néhány héttel később Berlinbe küldött egyik jelentésében viszont már 300 ezerre teszi az akkor a magyar fővárosban tartózkodó zsidók számát. Lehet, hogy a német diplomata túlzásba esett, mindamellett könnyen elképzelhető, hogy miután 1944 április-májusában megkezdődött a vidéki zsidók deportálása, sokan közülük Budapestre menekültek, ahol ismerősöknél, rokonoknál bújtak meg. Lehetséges továbbá, hogy a deportálások leállítása után azok a vidéki zsidók, akik valamiképpen megúszták az elhurcolást, szintén Budapestre mentek, látva, hogy az ottani zsidókat (egyelőre) nem szállítják el.

Mármost a nyilasok egyfelől beleegyeztek abba, hogy 50 ezer munkaképes zsidót a nyugati határszélre küldjenek erődítési munkák elvégzése céljából. (Ők lettek volna – Szálasi szóhasználata szerint – az úgynevezett „kölcsönzsidók”.) A külföldi államok menleveleivel (valójában ideiglenes útleveleivel) rendelkező zsidókat a Lipótváros védett házaiban – az úgynevezett „nemzetközi gettóban” – kívánták összegyűjteni, míg a nagy többség számára december elején létrehozták a pesti gettót. Több ezer zsidó munkaszolgálatosként a főváros határában erődítési munkálatokat végzett, további tízezrek pedig ismerősöknél, rokonoknál, kórházakban, szeretetotthonokban vagy egyéb helyeken bujkáltak. A rendelkezésünkre álló dokumentumok és a visszaemlékezők nagyobbik részének állításai szerint a pesti gettóban (melyben 1945. január elején már 70 ezer fő tartózkodott) a nyilasoknak sikerült fenntartaniuk a rendet, és ott nem is történtek vérengzések. (Éhezés, betegségek következtében állítólag 7 ezer haláleset történt a gettóban.) Ezzel szemben azt viszont nem sikerült megakadályozni, hogy a Lipótvárosban létrehozott „védett házakban” elhelyezett, többnyire gazdag és befolyásos zsidókat ne érjék támadások, és ne raboljanak ki, ne gyilkoljanak meg közülük többeket nyilas mezbe bújt mindenféle bűnöző elemek. A hivatalos történetírás azt feltételezi, hogy a hungarista kormányzat – beleértve magát Szálasit is – valójában cinkosan szemet hunyt az elkövetett bűncselekmények fölött. Ami inkább csak feltételezés és vélemény. Voltak a súlyos kilengések megfékezésére irányuló központi rendelkezések, sőt, arra is találunk adatot, hogy a gettóban élők megfelelő élelmezésére nézve is történtek intézkedések. (Hindy altábornagy, a fővárost védő magyar alakulatok parancsnoka december végén utasította a honvédség központi raktárát, hogy kukoricalisztet és más élelmiszereket szállítsanak a pesti gettóba.)

Azoknak a bűncselekményeknek, melyeket a nyilasok terhére rónak, háromféle kategóriáját különböztethetjük meg:

1. A sok esetben nyilas karszalagot viselő, de valójában kizárólag a gazdag zsidók kifosztására törekedő bűnözők garázdálkodásai. Ők leginkább a Lipótváros „védett házaiban” (kb. 50 ilyen ház létezett akkoriban) fosztogattak és gyilkoltak. A hungarista kormányzat nem volt képes megfékezni ezeket a bűnözői csoportokat. Hogy hányan estek áldozatul a kilengéseknek, nem lehet pontosan tudni.

2. A főváros védelme érdekében szigorú szükségintézkedéseket hoztak: a szabotőröket, árulókat, partizánokat, az ellenséggel együttműködő kollaboránsokat azonnal kivégezték. Minden vár, város védelme során hasonló intézkedésekkel igyekeznek biztosítani a harc folytatását, és fenntartani a győzelemhez nélkülözhetetlen belső biztonságot és harci morált. A zsidók – a saját szempontjukból érthető okokból – az ellenség győzelmében reménykedtek, sokan voltak tehát közöttük, akik valóban együttműködtek az ellenséggel. Az ilyen típusú „rögtönítélő bíráskodás” ténykedése nyomán sajnos ártatlanok is életüket veszítik, hiszen nincsen lehetőség hosszadalmas bizonyítási eljárás lefolytatására, a gyanúsítottnak pedig semmiféle módja nincsen a védekezésre.

3. De az igazi gond a harmadik csoport tagjaival kapcsolatban merül fel: ők ugyanis a bujkáló zsidók. Számuk egészen bizonyosan több tízezer lehetett. Még a kiváltságos, vagyis a valamilyen menlevéllel rendelkező zsidók közül is 20-25 ezren bujkálhattak, hiszen 50-55 ezer zsidó birtokolt menlevelet, ezzel szemben a „védett házakban” csupán hozzávetőleg 30 ezren tartózkodtak. Hogy miért rejtőzködtek oly nagy számban a zsidók? Az okok az alábbiak:

- Semmiféleképpen sem akarták, hogy deportálják őket, mert úgy gondolták, még ha dolgoztatniuk is kell majd valahol (a fronton, a hátországban, valamilyen munkatáborban), a háborús viszonyok között (hiányos élelmezés, rossz bánásmód, járványok, bombázások, harci cselekmények stb.) könnyen életüket veszíthetik.

- A szövetséges háborús propaganda hatására ténylegesen voltak, akik úgy hitték, nem munkára viszik őket, hanem „megsemmisítő táborba” kerülnek, ahol „mérges gázzal, elektromos árammal” öldösik a foglyokat, testükből pedig „szappant, lámpaernyőt, vagy műtrágyát” készítenek.

- Nem akartak a halálos ellenségüknek tekintett németeknek (és magyaroknak) dolgozni.

- Látva a „védett házakban” előforduló atrocitásokat, inkább a bujkálást választották.

- Általában nem bíztak meg a németekben, illetve a magyarokban, ezért nem voltak hajlandók bevonulni sem a „nemzetközi gettóba” (vagyis a „védett házakba”), sem pedig a pesti gettóba, mert attól tartottak, ott őket bántódás éri, sőt, az életüket is veszély fenyegeti.

A nyilas pártszolgálatosok viszont éppen a bujkáló zsidókat keresték, és ha rájuk akadtak, szerencsés esetben a gettóba vitték őket, rosszabb esetben pedig árulóként tekintettek rájuk, akikre halál várt, ugyanis:

- Tűrhetetlennek találták, hogy a zsidók kivonják magukat a „munkavégzés” alól, holott a győzelem érdekében égetően szükség van a munkaerőre erődítési munkák elvégzése céljából, vagy éppen a német hadiipari üzemekben. Aki bujkál, nem csupán kivonja magát a háborús erőfeszítésekből, de „munkaerőt von el” a hadseregtől és a hadi termeléstől, így tehát áruló, akivel ennek megfelelően kell bánni – vélték a nyilasok.

- A gettóba be nem vonuló, és a munkaszolgálat elől is elrejtőző zsidók esetében a nyilasok arra gyanakodtak, azért rejtőzködnek, mert valójában az oroszokkal együttműködő személyek, netán partizánok, szabotőrök, akik az ellenséges betörés útját egyengetik.

Mindaz, ami Magyarországon 1944/45 folyamán történt, valóban rettenetes és iszonyú volt. Magyarok és zsidók számra egyaránt. Régen itt lenne az ideje annak, hogy őszintén beszélhessük meg végre közös dolgainkat. Erre azonban sajnos továbbra sincs lehetőség. Őszinte párbeszéd ugyanis csakis egyenrangú felek között lehetséges. Mindaddig, amíg a zsidóság úgy érzi, uralkodó helyzetének megőrzése biztonságának (no és persze jóléte fenntartásának) az alapfeltétele, az oly nyomasztóan szükséges párbeszéd és a tragikus események valós bemutatásának az ideje sem érkezik el.