Ávósok
2011.03.06. 20:56
A dokumentumfilmek KIZÁRÓLAG a történelemmel, a rendszerváltás előtti 45 évvel foglalkoznak, rendszerváltás utáni politikai megnyilvánulásokat, pártnézeteket NEM tartalmaznak. FÜGGETLEN film, mégis betiltották.
Letöltés vagy megtekintés:
letöltés jobb klikk mentés másként
I. rész (150MB)
II. rész (150MB)
III. rész (180MB)
Magyarország húsz éve lépett a rendszerváltás útjára, azonban vannak olyan tabutémák, amelyeknek feltárásában a mai napig sem történt semmi. 1994-ben elkészült egy filmtrilógia, amelyet közvetlenül elkészülte után be is mutattak, aztán gyorsan el is tűnt. Azóta dobozban pihen. Az Ávósok című háromrészes dokumentumfilmről, valamint a Zsoldosok című filmről van szó. A két mű a Katonapolitikai Osztály megszervezéséről szól, de vajon miért nem láthatjuk őket? Kik azok, akik féltik tőlünk a tudás szabadságát, s kik azok, akik dobozba kényszerítették egy olyan terrorszervezet történetét, amely egy egész ország életét megnyomorította.
Egyre többen és többen szeretnék e filmeket ismét látni. Hiába írunk 2010-et, az ávósok és családjaik – azon kívül, hogy köszönik szépen, jól vannak – mind ez idáig sikeresen gátolták meg a filmek vetítését. Könnyű helyzetben vannak az elbocsátott légió tagjai, szétszéledtek az élet különböző területeire, s mind a mai napig erős hatással bírnak a médiumokra, ők maguk és gyermekeik is sikeres ügyvédek, korábban külkeresek, majd diplomaták vagy a bankszakma kiemelt vezetői lettek. És behálózzák a kultúra szinte minden területét is. A rendszerváltáskor gyermekeik közül sokan bekerültek a parlamentbe, az atyák meg, a titkosszolgálatok volt ügynökei, beszervezői, tartótisztjei – minden tiltakozás ellenére, jogkövetkezmény nélkül, magas nyugdíjjal honorálva – köztünk élnek. Az egész ország tűrte, hogy 1994 és 1998 között egy pufajkás, majd 2002-től a D–209-es ügynök volt a miniszterelnök. Magyarok, hol voltatok?
Az ÁVH titkos, szétszéledt légiója igenis működik, kár hitegetni magunkat azzal, hogy nem így van. Kubinyi Ferenc újságíró egykor a lehetetlenre vállalkozott: feltárni a múltat, úgy, ahogy van, az egészet. Szerencsém volt ismerni őt, mindenre elszánt volt, sajnos, korán ragadta el a halál. Mondhatnám azt is, agyonemésztette magát a sok-sok adat birtokában, tudván, hogy mindenhol durva falakba, sőt, ávós falakba ütközik. Az általa szerkesztett Fekete lexikon mind a mai napig az egyetlen olyan könyv, amely elvezet a valósághoz. A második rész kiadására is készült, azonban hiába volt birtokában a rengeteg dokumentum, a halál közbeszólt, már nem készülhet el vele. Próbálják valahol megvásárolni ezt a bizonyos Fekete lexikont – hosszú évek óta nem kapható, a könyvesboltokban általában nem is tudják, miről van szó. Miért nem jutott senkinek eszébe újra kiadni egy ilyen sikerkönyvet?
Térjünk azonban vissza az ávós filmhez. 1994 tavaszán az MTV elállt az ismételt vetítéstől, mert a különböző zsidó szervezetek és Schweitzer József országos főrabbi megkeresték Nahlik Gábort, az MTV akkori vezetőjét, és érzelmi okokra hivatkozva – mely szerint a hazai zsidósággal szemben ellenérzéseket váltana ki az újbóli sugárzás –, ragaszkodtak a filmek elsüllyesztéséhez. Természetesen a film nem a magyarországi zsidóságról és nem is a magyarországi zsidó szervezetekről szól. Mégis azzal indokolták kérésüket, hogy a filmben szereplő ávós vezetők vallására utaló iratok közreadása veszélyeztetné a méltó megemlékezést a deportálások 50. évfordulójáról. Az első demokratikusan választott kormány – időközben Antall József már elhunyt – ezzel is kimutatta pipogyaságát, alátámasztva, hogy a félrecsúszott rendszerváltással és az antiszemitizmussal is rendszeresen meg lehet vádolni, fenyegetni. Csak azért, mert az egyenlőbbek azt akarták, hogy ne derülhessen ki a valóság.
Döntésükkel ők maguknak tették le az antiszemita kártya kijátszásának alapjait. Azonban a történelmi múlt feltárása nem egyenlő az antiszemitizmussal, de ezt rajtam kívül nagyon kevesen merik kimondani. A filmbéli tettesek által elkövetett bűnök nem a zsidóság és nem a zsidó vallás nevében történtek. De mindazok, akikkel szemben ezt megtették – legyenek azok bármilyen vallásúak – egyszer és mindenkorra igazságtételt érdemelnének.
Az ávó rémtetteivel még Kiszely Gábor is foglalkozott, ÁVH című könyvében. E mű szintén példaértékű, s mára ez a könyv is eltűnt a boltokból. Így a dobozba zárt filmek, a Fekete lexikon vagy az ávós könyv olyan alkotásokká váltak, amelyekről időnként azt hihetnénk, nem is léteztek. Múltunk feltárása csak akkor lehet teljes, ha kiköveteljük a félmúlt másik felét is.
A Bűn és büntetlenség címet adták az alkotók a Biszku-filmnek. Skrabski Fruzsina, Novák Tamás és stábjuk feltépte a sebeket, hiszen egy legyintéssel nem lehet elintézni történelmünk sötét napjait csak azért, mert egyesek nem akarják, hogy kiderüljön az igazság. A filmek nem maradhatnak továbbra is dobozban, mert ott nem jó nekik, az igazság ki akar szabadulni, hiszen az mindenekfelett áll az igazi demokráciában! Ez a demokrácia, végre, a 2010-es választások után megadatott a magyar nemzetnek. Az áldozatok már nem tudnak velünk együtt tiltakozni, csak kritikát fogalmazhatnak meg velünk szemben a túlvilágról: erőtlenek voltunk, amikor az új parlament 1991-ben elfogadott egy olyan jogszabályt, amellyel a bűn büntethető lett volna, de Göncz Árpád nem írta alá, hanem elküldte normakontrollra az Alkotmánybíróságnak, ahol elbukott, alkotmányellenesnek minősítették.
Így hát maradt a bűn – büntetés nélkül. Vámos György (Magyar Hírlap)
Senkit nem lőttek vagy kínoztak meg 2006-ban - hazudta Brüsszelben Szőcs Géza kedvenc filozófusa
2011.03.05. 09:03
"Senkit nem lőttek meg, mutasson egy esetet. Senkit nem lőttek meg, senkit nem kínoztak meg. Mutasson egy esetet, amikor bárkit is meglőttek vagy megkínoztak" - mondta Brüsszelben Morvai Krisztina kérdésére a Heller Ágnes nevű marxista zsidó boszorkány, aki fajtársait sajnáltatni érkezett a belga fővárosba. Korábban Gyurcsány is példákat követelt, akkor mutattunk neki. Hellert egyébként, mint a lenti kapcsolódó anyagainkból kiderül, az anyai ágon (tehát teljes mértékben) szintén zsidó kulturális államtitkár nagy gondolkodónak, a magyar (!) értelmiségi elit színe-javának nevezte.
Friss: A teljes videó, Morvai Krisztina kérdésével, valamint azzal a gyalázatos jelenettel együtt, amikor Kohn Bandita és egy európai hellerágnes pisszegve belefojtják a szót a jobbikos EP-képviselőbe:
Kapcsolódó:
Korábban írtuk: Megismételték a magyar médiatörvény felülvizsgálatára vonatkozó felszólításukat az Európai Parlament Zöldek és az Európai Szabad Szövetség frakciójának képviselői abban a keddi vitában, amelyet Veszélyben van-e a magyar demokrácia? címmel, Heller Ágnes részvételével tartottak Brüsszelben.
Heller Ágnes - aki hangsúlyozta, hogy "liberális értelmiségiként" szól - bevezetőjében maga is rossznak minősítette a törvényt, és több bírálatot megfogalmazott a kormány ellen. A nyílt vitában fideszes képviselők is felszólaltak: Hankiss Ágnes és Bagó Zoltán csúsztatással és szélsőséges elfogultsággal vádolták a filozófust, és Schöpflin Györggyel együtt azt hangoztatták, hogy Magyarország jogállam, ahol a sajtószabadság sincs veszélyben - számol be az MTI.
Részlet az MN cikkéből:
Az Európai Parlament zöld-frakciójából kiküldött meghívó is emelte Heller Ágnes filozófus tegnapi „nyílt vitájának” hangulatát, ugyanis az elektronikus levél átalakítás nélküli kinyomtatása után vezetéknevéből csak a „Hell” (pokol) maradt.
Komolyra fordítva a szót: a lukácsista filozófusnak komoly reklámot csaptak már reggel, amikor a magyar médiatörvényt ismét kiveséző konferencián is osztogatták a meghívót. Sőt: az azon szintén részt vevő Helga Trüper európai parlamenti képviselő – Heller Ágnesnek, mint mondta, jó barátja – azzal is felcsigázta a jelenlévők érdeklődését, hogy kijelentette, a professzor asszonyt zsidó származása miatt is diszkriminálják Magyarországon.
Trüper képviselő vezette fel Heller Ágnes előadását a délután kezdődő másfél órás vitán. Heller azzal kezdte beszédét, hogy a jobboldali lapokban a „liberális” jelző – amit rá és társaira aggatnak – szitokszó. Majd rátért arra, hogy a magyar kormány nem konzervatív, mint állítja, ugyanis az a kormány, amelyik forradalomra – a fülkék forradalmára – hivatkozik, nem lehet az. – Az Orbán-kormány az elmúlt húsz évet kriminalizálja, és nyakló nélküli kampányt folytat volt kormányok és annak tagjai ellen. Ez veszélyes – jelentette ki.
Orbán Viktor azzal kezdte a hatalmi ágak szétválasztását, magyarázta, hogy egy bábot, Schmitt Pált nevezett ki államelnöknek, aki ráadásul szolga. Orbán a végkielégítésekre kirótt 98 százalékos adóval folytatta. Legalább kilenc alkalommal változtatta meg az alkotmányt, majd pedig államosította a magánnyugdíjpénztárakat, sorolta a miniszterelnök „bűnlajstromát” Heller Ágnes.
Forrás Kuruc.info
CIGÁNYOK ÁLTAL IRÁNYÍTVA
2011.03.03. 20:45
Rengetegen azzal riogatják a magyar embereket, hogy ha a népességi politika így folytatódik, ha a cigányok köbö hatszor, nyolcszor annyi utódot képesek világra hozni, mint a magyarok, akkor nagyjából 2050 környékére ez a népcsoport, a jelenlegi legnagyobb kisebbség Magyarországon többségben lesz.
Számokba oltva: lesz 5-6 millió magyar ember, és 6-7 millió cigány. Vagyis az elkövetkező húsz, harminc, negyven évben megkerülhetetlen folyamattá válik, hogy a cigányokat be kell vonni mind a közigazgatásba, mind az államigazgatásba, a rendfenntartásba, a különféle (legális és nem annyira legális, de legalább nem fegyverekkel „megbeszélt” ) vállalkozásokba, építkezésekbe, és természetesen a fehérgallérosok, a politikusok közé is, vigyázva, hogy megnyerő külsővel lépjenek színre – hiszen hogyan nézne ki, hogy valaki potrohosan, mégoly’ büdösen, egy szál trikóban és viseltes mackónadrágban irányít egy szervezett bűnbandát hordát csoportot?
Igen ám, de van egy hatalmas probléma a projekt körül, ugyanis a cigányok nem akarnak tanulni. Ahogy azt tették 1989 előtt (amikor még kötelező volt)(és néha keményen csattant az a rendre kivezényelt gumibot), és teszik 1989 után is (amikor még mindig kötelező, de elnézzük nekik, hogy nem tartják be a rendet). Vagy szebben fogalmazok: ahogy azt teszik 2002, 2006, és persze 2010 után is…
Valódi, a magyar társadalmat nagyon erősen térdre taszító probléma lesz ez, mely később még aktívabbá válik (ahogy távolodunk az időben, és közeledünk a teljes hatalomátvétel felé), így ez a szörnyen buta, birka társadalom (tisztelet a nem csekély számú kivételnek) nem csak térdre fog rogyni a nehézségek miatt, hanem hasra is vágódik.
Nem, barátom, nem fogom megmondani, mi a megoldás, mert nincsen!
Jelen pillanatban ülünk a fenekünkön, és azon elmélkedünk, hogyan tudnánk még többet és még jobban segíteni ezeknek a hazugoknak „rászorulóknak” (tolvajoknak?)(gyilkosoknak?), és hogyan tudnánk még erőteljesebben, demokratikusabban kivonni őket a kötelező tanulás, munka, némi társadalmi szerepvállalás alól.
Megszámlálhatatlan backstab rohangál az országban. Ott vannak melletted a villamoson, a büfék, az étteremláncok, mozik sokaságában, beszélgetsz velük, miközben vásárolsz, vagy épp eladsz valamit – nem látod az arcukon, hogy ők azok, hiszen nincs a homlokukra írva. Pedig ők azok. Ők azok, akik backstab, áruló módon nap mint nap hátba döfik a magyar társadalmat, miközben a családjuk több generációra visszatekintve is magyar vérrel büszkélkedhet, miközben felmenőik ott harcoltak a török, vagy akár a tatár ellen… de ez nem számít. Ők a teljesen agymosott, újabb szóval élve agyhalott magyarok, akik önmaguk ellen dolgoznak, harcolnak, önmagukat, a saját jövőjüket pusztítják – és velük együtt mi is elpusztulunk.
Lehet nevetgélni azon a viccen, hogy 2050-ben a Parlamentben az egyik potrohos odafordul a másikhoz, és halkan, hogy az obbucman koma ne hallja, megkérdi: - Te, mit legyen már ezzel a magyarkérdéssel? Mert ami ma vicc (és viccnek is rossz), az pár évtizeden belül olyan kiforrott és megkerülhetetlen valóság lesz, hogy az nem is fájni fog – hanem elviselhetetlenül beleégni, folyamatosan izzani, vörösen lángolni, messziről jelezni, rikácsolni; örökkön-örökké benne marad a magyarok (a még élő, megmaradt, nemzetségüket foggal-körömmel védő magyarok) lelkében. És az a vicc (és ez tényleg rettentően szánalmas), hogy ezt a lemoshatatlan kínt azok a szerencsétlenek (akiknek nagy része még meg sem született) nekünk köszönhetik.
Neked is. Ne rázd a fejedet!
Miközben egyes ostoba forrófejűek a mai nap is azt vágják oda nekünk, hogy a cigányokat ölni, bezárni, kasztrálni, üldözni, fenyegetni kell, addig egy jobbik kisebb réteg szeretné felhívni mind a rasszizmust sikoltó külföld, mind a rasszizmusért merengő belföld figyelmét, hogy a magyarok tanítani és a munkába „beinvitálni” szeretnék ezt a gyorsan szaporodó, felelőtlen elveket valló, de már ténylegesen köztünk (mondom: köztünk) élő réteget.
Nem véletlenül hangsúlyoztam ki a szót. A cigányok, a magyarországi cigányság (pár kiragadott, „szélsőséges” esettől eltekintve) nem velünk együtt él (nem segít tolni azt a szekeret, ami nem csak a miénk, hanem az övéké is), hanem köztünk. Mert befurakodnak mindenhová. És hiába is hiszed, hogy te és a lakóhelyed ettől az érdekes sáskajárástól megszabadul, hogy neked sosem kell majd hangos cigánykiabálásra lefeküdnöd este, és nem kell erre riadnod éjjel, és hogy majd te (azzal a szép, dimbes-dombos élettereddel)(nem, nem Budára gondolok én, dehogy!) teszel érte, hogy az emberek, a világ megtudja: mifélék ezek a becsületes, dolgos emberek (akiket a „mifélénk”, a „magyar társadalom alja” folyamatosan kirekeszt), és miután rendesen kikiabáltad az elveidet, a fenyegetettség bizarr érzését, bátran kanyarodsz haza – vár a nyugalom.
Nem lesz nyugtod.
Várj tíz évet, kedves öcsém, vagy várj húszat – és kérni fogod, hogy segítsek!
Nem tudok segíteni.
Az én dolgom az, hogy folyamatosan a szátokba rágjam: baj van. És az én dolgom, hogy merjem leírni: a bajt megelőzni már nem lehet, erőszakkal eltűntetni ostobaság, gyengeség – marad a (viszonylagos) józan ész, a gondolkodás, a jövőbe nézés, és a tett.
A tett – még akkor is, ha a baj sokkal nagyobb, mint azt egyesek látják.
Magyarország egy részét 2002-2004 óta cigányok irányítják.
Az 1989-es „váltás” után rengeteg ember érezte úgy, hogy az mégsem járja, hogy a városokon, településeken kívül amolyan „szegénytelepek”, magyarosan (cigányosan) putrik létezzenek, ezért a társadalom (és itt ezzel a szép szóval illettem az akkori, még eléggé vörösfejű, cuclista elmével megáldott „kezdő-backstabeket”) egy rétege azért kezdte el hallatni a hangját, hogy ezeket a számkivetett embereket, ezt a népcsoportot vezessük be a huszadik századba.
Senki sem figyelt fel egy érdekes tényre: 1989 már a huszadik század vége fele volt, és ezeknek, nevezetten a cigányoknak éppen csak 89 évük lett volna, hogy megtanulják: az udvari, tábori („pottyantós”) vécé szarásra és nem téli tüzelésre való. Tehát e tény mellett elmentünk, és szépen belekezdtünk egy folyamatba, aminek jelenleg (huszonegy évvel vagyunk odébb) még mindig semmi eredménye.
A cigányok ma is pontosan azt teszik, ami nekik tetszik.
Csak ma már bátrabban, hiszen a közigazgatás, az államigazgatás, a rendészet egy részét ők dirigálják. Évek óta. Csak erről senki sem szeret beszélni.
Cigányok hordái néznek farkasszemet Budapesttől pár kilométerre egy városban a rendőrökkel, akik mindössze huszonheten vannak (a teljes létszám), és a vezetőjük inkább arra az álláspontra helyezkedik, hogy véres harc helyett kölcsönös megegyezéssel előrébb jutnak. Ez az első lépés a te korántsem nyugodt jövőd felé – a rendőrfőnök beszélgetni kezd a cigánymaffia vezetőjével, és megegyeznek abban, hogy akkor mi is lesz a titkos kézfogással, a titkos szavakkal, amiket egy-egy véletlenül becsúszott igazoltatásnál kell meghallani, illetve hogyan is lesz az előzetesben lévő raj csávók ügye.
Cigányok egy csoportja zokon veszi, hogy egyiküket „véletlenül” elvitte a rendőrség a nyilvános, de rasszista szórakozóhelyről (rasszista, mert hagyták a magyarok, hogy a sötétben, ahol minden ember egyforma, a rendőrök a cigányfiút emeljék ki), ezért gyors körtelefonos egyeztetés után (amit Egri Jani Bácsi is megirigyelhetne)(ha még emlékszel a műsorára)(ha elég idős vagy ehhez a cikkhez) hirtelen negyven-ötven fős, javarészt mezőgazdasági termények betakarítására és azok művelésére kihegyezett szerszámokkal érkeznek a rendőrőrsre, hogy elégtételt vegyenek. Nem, ez nem az az eset, csak hasonló. Hasonló, mert itt a rendőrök elengedték a köztörvényes, több esetben is gyanúsított cigányfiút, akit oly’ nehezen csíptek nyakon – csak mert valaki Budapestről leszólt, hogy ez így helyes. Engedtessék el az ártatlan – börtönbe a bűnösökkel!
Azt hiszed, ezek kiragadott példák voltak?
Amennyiben a magyar média képes lenne a tökéletes, nem elhallgatott tájékoztatásra, akkor az a helyzet állna fenn, hogy a nap huszonnégy órájában ömlene a képernyőből a vér, a mocsok, az a fajta erőszak, amiről a dimbes-dombos backstab hallani sem akar – mert szerinte ez nem történt meg, és nem is fog.
Agyhalott.
Azon magyar emberek, akik szerint nincsen velünk együtt élő, égető probléma ebben a témában, azon emberek vakok és süketek, szánalmas véglények, akik egy önmaguk által gerjesztett (felfújt) lufin élnek, elég magasan repkednek (hozzánk képest), de mikor majd valamelyik cigányhorda sunyin kiszúrja ezt a lufit, és a kemény betonra zuhannak, akkor észreveszik, hogy baj van. Sajnálom ezt a buta csoportot, mert nem tehetnek róla, hogy kollektív irányítás alatt élnek, és egy régről itt ragadt, beidegződött gondolatot próbálnak napról napra, hónapról hónapra, és évről évre nekünk elmondani – a kisebbségnek segítségre van szüksége. Segítségre és védelemre.
És (teszem hozzá) pénzre, még több pénzre, és rengeteg, megszámlálhatatlan pénzre.
Magyarországon az 1989-es „váltás” után egyes csoportok kicsit közelebb húzták a tűzhöz mind a szegényebb, eladósodottabb magyar réteget (volt ilyen)(és nem állítom, hogy mindegyik KMK-s lett volna), illetve a velük „párhuzamos” életvitelt élő cigányokat.
Ezzel talán nincs is baj.
Nagyon sok ember szorult segítségre, hiszen az álmunkahelyek országa voltunk, és ahogy annak rendje és módja szerint bedübörgött hozzánk is a zsidótőke kapitalizmus, rengeteg addig dolgos (mondom: „dolgos”) ember került utcára. Köztük azon kevés cigányok is, akik előtte valóban tiszteletre méltó módon reggeltől estig, estétől hajnalig végezték a mocskosabbnál mocskosabb segédmunkákat. És végezték!
Nos, igen: a cigányok ugyanis nem tanultak (ezzel kicsit visszakanyarodtam), ezért sem orvosok, sem mérnökök, sem vállalatvezetők nem lehettek, de szerepük a „segédmunkaiparban” jelentős volt – jelentősnek mondható. Vagyis a kapitalizmus (ezt tanítják most nekünk)(ezt próbálják jól beleverni a fejünkbe) magával hozta, hogy az amúgy is „lecsúszott rétegek” még lejjebb kerültek azon a láthatatlan skálán/lépcsőfokon… akármin.
Kész.
Ha egyszer a backstab, aki tanult és értelmes ember benyomását kelti, azt mondja, hogy szerinte a cigányok azért tartanak ma itt, mert nem tudták elfogadni az új kor kihívásait, nem képesek a beilleszkedésre, nem tudnak munkát találni, illetve (és ezen van a legnagyobb hangsúly) nagyon erős a munkahelyeken a megkülönböztetés, a rasszizmus – akkor nekünk kutya kötelességünk e szavakat elhinni, megemészteni, és elgondolkodni rajta, hogyan is tudnánk segíteni ezeken az embereken.
Olyan emberekről, olyan egyébként összetartó és egymást foggal-körömmel védő népcsoportról van most szó, akik közül páran időben tudtak lépni, mikor eljött a váltás napja, és elkezdték mind a tőkéjüket, mind a kapcsolataikat halmozni.
Ugyan már, kedves agyhalott barátom: hát nem tűnik fel, hogy a magyar közigazgatásban vagy a magyar államigazgatásban alig van cigány származású (nem vezető) beosztott? Szerinted miért alakult ez így? Szerinted valós dolog az, hogy egyre nagyobb hatalmat követelnek és kapnak a cigányok, miközben az irodákban még mindig nem ülnek bent? Még mindig nem övéké a főnöki szék, még mindig nem ők tartják fenn a rendet (he-he-he) az országban?
Árnyékok ők, hidd el – ott vannak!
Magyarországot szép lassan, köbö 2002-2004 óta cigányok kezdték el irányítani. Nincs is ezzel baj, hiszen miért lennénk rasszisták, miért azt néznénk, hogy ki a polgármester, ki a helyi bika csávó, ki a rendőrök vezetője (nem papíron), mikor mindenhol rendben mennek a dolgok?
Igen ám, de nem mennek rendben a dolgok.
Egyre több és több olyan eset történik (immáron naponta) Magyarországon, mikor a bizonyítottan cigány származású elkövetőket mindössze pár órára „invitálják be” a rendőrségre, aztán (óvadék, mennydörgő robaj, ejnyebejnye nélkül) szabadon engedik őket – és még nyomozás sem indul az ügyben.
A cigányok büntetlenül lopnak. Fát, vasat, szobrokat, autókat.
A cigányok büntetlenül rabolnak. Embereket, ékszereket, értékeket, veteményest.
A cigányok büntetlenül ölnek. Magyarokat. Tanárokat, nyugdíjasokat, apákat és anyákat.
Többségében azonban egyszerűen nincsenek meg az elkövetők. Egész erdők tűnnek el, valakik a fontosabb védelmi berendezéseket, építési kellékeket, gépeket „bűvészkedik el”, és mikor azon kevés rendőrök egyike lefüleli őket, akit még nem vásároltak meg, akkor a fentebb említett pont lép életbe – beviszik a tettest, aztán kiengedik. Örökre. Vád nélkül. Bíróság nélkül.
Olyan magyarlakta falvak, ahol előtte hosszú évtizedekig nem is tudtak a cigányokról, nagyon a fülükbe sem jutott, hogy ezek léteznek és „élnek”, most kénytelenek szembenézni azzal a magyar valósággal (a dimbes-dombos valósággal), hogy először csak egy (népesebb) család költözik a falu szélére, aztán még egy, majd még kettő, és négy, és hét… és a falu fele cigány lesz. Egyik évtizedről a másikra.
Nem, egyáltalán nem rövid, inkább meglehetősen drasztikus ez a folyamat! Több évbe, akár egy vagy két évtizedbe is beletelik, mire „elcigányosodik” a falu, a település.
A cigányok közénk való furakodása hosszú, még köbö legalább húsz évig tapasztalható folyamat lesz, és ezt igazán csak a falu nagy öregjei (illetve a nem készíthető, egyébként enyhén rasszista, félelmet és gyűlöletet keltő statisztikák) tudnák pontosan elmesélni. Olyan emberek, akik előtte kinn ültek a kerítés előtt a padon (mert minden faluban szinte minden ház előtt voltak régen vagy kő-, vagy fapadok), békésen teltek a délutánjaik, el tudtak menni misére, gondozhatták a kertet, a veteményest, az állatokat – és még kerítés sem volt hátrafele, a telek irányából, hiszen ki akarna ott bejönni? Hiszen mindenki tisztességes, és elől kopog, elől csenget, ha érkezik…
Ugye?
A cigányok köztünk élnek, egyre több településen bukkannak fel, és amelyik település képes akár fellázadni ellenük, azt rasszistának kiáltják ki. Mert erre manapság nagy a „kereslet” – fene érti, miért. Hiszen nagyon sok hozzád hasonló ostoba faszfejet lényt már nem kell tovább agymosni, mert elértetek egy olyan állhatatos, kiérdemelt szintre, amikor a tolvaj cigány után szóltok, és közlitek vele, hogy bocsásson meg, de a nagypapa aranyóráját, amit a seggetekbe dugtatok (hogy védjétek) elfelejtette ellopni. (És persze vigyorogtok hozzá.)
Azt, hogy cigánycsaládok telepednek rá egy-egy a hírekben nem emlegetett falura, hogy ott a szervezett (maffia)csoportok kezdenek be-bemászkálni a polgármesterhez, és „beszélgetnek” kicsit a jegyzővel, a körzeti megbízottal (sokszor egyedül van a drága, jó magyarverő), hogy egy kicsit „teszik a szépet” a megyei kórházban, esetleg a helyi orvosnál, már nem téma, nem lehet téma a magyar médiában.
Budapestről irányított cigánycsoportok lepik el az országot. Vannak helyi vezetőik, ez tény, de a szervezett (cigány)alvilág ugyanúgy fővárosközpontú, mint az államigazgatás (melyben szerepet vállaltak és kaptak).
Az elmúlt közel 6-8 évben egyre inkább erősödtek a cigányok vezetői. Egyre több „széket” kaptak a vezetésben, egyre inkább hallatták a hangjukat (egyelőre csak rasszizmust ajvékoltak)(de ami késik ,nem múlik, és eljön a nap, mikor törvénytervezetet nyújtanak be, mondjuk a „rajolásról”), és egyre nagyobb felsőhatalomra tettek szert. Úgy, hogy erről mi nem tudhatunk.
Nem kell keresnünk a neveiket (és személyüket) a dobozok híradóiban, és nem kell keresnünk a fotóikat a nagyobb párteseményeken, állami eseményeken, megyei jogú eseményeken (ha-ha-ha), mert egyelőre háttérben vannak – de léteznek.
2002 és 2010 között többszörösére nőtt a cigányoknak adható (és adott) támogatások összege. Ezek az összegek már a kezdet kezdetén is tízmilliós nagyságrenddel bírtak, úgyhogy fantáziádra bízom, most hol tartanak. 2002 és 2010 között döbbenetesen megnövekedtek az országban elkövetett bűncselekmények számai. Egyre több cigány származású rabunk van, habár egyre több a „véletlenül elengedett”, csak körözés, de nem nyomozás alatt álló, a rendőrségről nyugodtan kisétáló cigánybűnözők száma.
A szerencsésebb cigányok szervezetten dolgoznak (ők ritkán kerülnek börtönbe), a kiskirályok katonái pedig a sajátos becsületkódex miatt „elviszik a balhét” – és mikor letelik a büntetésük (a szabadságuk), fejedelmi lakomával, hatalmas ünnepséggel köszöntik őket.
Észre sem vettük, és cigányok által lettünk irányítva. Hébe-hóba, de legtöbbször láthatóan.
Csak nem nyitjuk fel a szemünket.
Amennyiben nem tetszik a viselkedésük, vagy kérdések merülnek fel az érinthetetlenségükkel kapcsolatban, úgy a magyar törvények köznyelv szerint mi rasszisták lettünk, és ők az üldözött népcsoport. Abban az esetben, ha bizonyítottan jogsértést, esetleg gyilkossági kísérletet, rablást, erőszakot követnek el ellenünk, attól kell tartanunk, hogy vallomásunk felvétele közben a magyar rendőrnyomozó undorodva méreget bennünket. Mert egy féregnek tart, amiért ebbe az egészbe belekeveredtünk, és amiért őt is belekeverjük.
Rendőrségi információk szerint ugyanis Magyarországon 2010-ben az a bevett gyakorlat, hogy az ügyeket a „keletkezésük” utáni 5-10 percben eldöntik - „megoldják”, ha úgy jobban tetszik. A nyomozó, aki az üggyel meg van bízva, azt követően, hogy téged, a sértettet kikísért a rendőrség épületéből, pár perces töprengés után azt mondja, hogy A) ismeretlen tettes/tettesek voltak az elkövetők, vagy B) bizonyítékok hiányában az ügy lezárva.
Mindkettő eset arra vonatkozik, hogy valaki felemel egy telefont, és beszél.
Valaki felemel egy telefont, és megmondja, hogy cigány elkövetők ellen csak abban az esetben szabad nyomozni, ha a srácok (a rajok) egyik szervezett, a rendőrséggel, a kormánnyal, egyéb közigazgatási hivatalokkal (polgármester, jegyző) összefüggésbe hozható maffiacsoportba sem tartoznak.
Ilyen egyszerű a magyar „jogrend”.
Te, a backstab tenyészcsődör, és haverjaid, a cigányok (akiket folyamatosan védesz)(bár érdekes, mert kitől kell védeni a támadókat?) folyamatosan azért sikoltoztok, hogy végre rend és fegyelem legyen Magyarországon – érjenek véget az igazságtalanságok, a kisebbséget sújtó ellenszenvek, a rasszizmus, a kirekesztés. És miközben ezt az orcátokat mutatjátok a világ felé (és a világ vevő az ilyen „megvédem ezt a hógolyót, az életem árán is”-féle ostoba emberek hangjaira), többen már felébredtünk abból a hosszadalmas, elnyomott rendszerben szerzett álomkórból, aminek nyomait te még bőven magadon viseled.
Nem kárhoztatlak, hülyegyerek, hiszen ezt a viselkedést látod apádtól és anyádtól, tehát neked evidens, hogy így kell élned, gondolkodnod és szájkaratéznod – egy valójában nem is létező, a gondolatok halvány foszlányán sem nagyon élő népcsoportot illetően. Mert a cigányok, akiket te védesz, nem azok a cigányok, akikről hallani szeretnél, és hallani is fogsz (a gyomlált médiában). A te cigányaid olyan egykor talán kicsit dolgosabb emberek, akiket a haverjaid kapitalizmusa jól lerántott a mélybe, és most nem enged. A te cigányaid sokszor magyarok is (bár utálom, mikor keverjük őket)(de a viselkedésük alapján ezek igenis cigányok), és mivel apádtól és anyádtól, meg talán a tehetős nagyszülőktől is ezt láttad (ezt hallod a vasárnapi ebédnél, valahol a húsleves és a desszert között), hát te úgy érzed, hogy tudod, mi a magyar valóság.
A magyar valóság inkább az, amit fentebb lefestettem. Hidd el nekem!
Jelenleg is cigányok kisebb-nagyobb csoportjai irányítják az országot, és a jövőben ez csak még erősebb lesz, fokozódni fog, egészen addig a pontig, mikor már törvényesen, arcot és nevet is vállalva fognak cigányok hordái mind a közigazgatásba, mind az államigazgatásba, a rendészeti szervek közé befurakodni, ott hatalmat, pozíciót szerezni – és legálisan átvenni az irányítást.
Újra elmondom, nehogy félreérthető legyek: ez nem baj.
A baj abban keresendő, hogy ezek a most még mackónadrágos, potrohos, lyukacsos trikós, szép darab hónaljkutyával és „izmos nyakkal” megáldott, egyéni szagú emberek esetenként még talán a saját nevüket sem tudják leírni. Ezek a kis komisz betyárok (betyárkák), akik 2050 tájékán majd irányítják az országodat, arra sem képesek, hogy kivonjanak tízmillióból egymilliót (fejben)(mert ha pénzben kell ezt „játszani”, kenik-vágják a dolgot). Ezek az emberek, kedves backstab koma, ezek a haverjaikat és a családtagjaikat oda fogják költöztetni a házad, a lakásod, a frissen nyírt füved, a csudaszép medencéd mellé – és akkor rádöbbensz majd, hogy valaki egyszer (talán egy Tom Bobb nevű srác?) mesélt róla, hogy ez lesz… és nem hitted.
Fogalmam sincs, egyáltalán végig fogja-e olvasni bárki is ezt a cikkemet, hiszen nehéz, kemény a témája, és nem lehet feltétlenül egyetérteni vele. Sokan talán csak akkor döbbennek rá a dolgok valós voltára, mikor a baj már ott dörömböl a portájukon, az életükben. Sajnálom ezeket az igen szűk látókörű embereket. Legnagyobb sajnálatomra én ilyenekkel vagyok körbevéve – ismerősök és ismeretlen olvasók, hozzászólók által is.
Tudom, hogy a szervezett cigánybűnöző csoportok és a magyar rendészeti szervek immáron közel egy évtizede összefonódtak/összefonódnak, és ez ellen csak egy drasztikus, egyes hangok szerint „szélsőséges” eszközökkel lehetne tenni.
A szélsőséges eszközöknek nagyon széles skálája van – akár fegyverek, akár józan ésszel való rábeszélés, akár komoly elszámoltatások. Nem tudom, melyik lenne a legcélszerűbb (bár nagyon úgy fest, hogy a fegyverek felé táncol az ország).
Azonban (nem győzöm elégszer hangsúlyozni) nem leszünk képesek megállítani ezt a folyamatot, de legalább enyhíthetjük a bekövetkezési krízisét, a gyermekeink biztonságosabb jövőjét. És ennek az a módja, hogy a cigányokat, akiket olyan nagyszerű tett volt bevezetni a huszadik századba (és milyen szépen elbukott ez a cselekvés!) most nem kézen fogjuk, nem könyörgünk nekik, hanem ha kell, erőszakkal taníttatjuk.
Ez a legfontosabb lépés.
Erőszakkal taníttatni. Addig taníttatni, amíg szükséges. Ha kell, egész életén keresztül, de addig tanuljon, míg ember nem válik belőle!
Van még negyven évünk.
Pontosan kétszer annyi, mint amit mögöttünk láthatunk a „váltás” óta.
Kevés idő. Ezt az országot cigányok fogják irányítani, ha tetszik, ha nem.