Magyar Nemzet
Cikksorozatunkból eddig kiderült: Dobrev Klára és miniszterelnök férje, Gyurcsány Ferenc egy egész rekreációs parkot hozott létre családi villájukban. Ehhez segítséget saját vállalkozásuk, a Fittelina Kft. nyújtott. Mivel Gyurcsányék vállalkozásuk költségén építették át a Dobrev Klára és Apró Piroska tulajdonában lévő villát, cégköltségen értek el jelentős mértékű gazdagodást magánvagyonukban.

• Fitneszpark a kormányfő rezidenciáján
• Gyurcsány kapcsolata Fittelinával


A Fittelina Kft. a beruházás több mint 10 millió forintos áfáját visszaigényelhette az államtól, amit magánszemélyként nem tehettek volna meg. Mindezek mellett pedig a miniszterelnök cége mind a mai napig csökkenti a társaságiadó-alapját a luxusberuházás alapján elszámolásra kerülő többmilliós értékcsökkenés összegével. Ezek az adóügyletek azonban kizárólag azon a Dobrev és Gyurcsány közötti megállapodáson alapulnak, amely szerint Dobrev Klára egészen 2002-ig átadta lakásának kizárólagos bérbeadási jogát a Fittelina Kft.-nek. Bérlők hiányában viszont joggal feltételezhető, hogy egy színlelt szerződés alapján elvégzett beruházás után volt lehetősége a cégnek visszaigényelni az áfát, valamint hogy a megállapodás éveken keresztül lehetővé tette és jelenleg is lehetővé teszi a miniszterelnök cégének a társaságiadó-fizetési kötelezettség különböző mértékű elkerülését.

A tisztánlátás érdekében érdemes megnézni azt is, hogy egy ilyen hatalmas beruházás mellett milyen bevételei voltak az 5 millió forint törzstőkéjű társaságnak. Nos, 1995-ben 5 millió forint árbevétele volt a Fittelina Kft.-nek, de még öt év múlva, 2000-ben is csak ekkora összeg, 2001-től pedig gyakorlatilag már semmi. A Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc vezette cég a saját lakásuk átépítésén kívül még a részvényspekuláció iránt mutatott nagyobb érdeklődést: rendszeresen adta-vette a különböző Gyurcsány-cégek részvényeit, üzletrészeit. Ennek a belterjes „kereskedésnek”, valamint a villafelújításnak a pénzügyi fedezetét viszont nem Dobrev lakásának a bérbeadásából befolyó bérleti díjak biztosították a kft.-nek, hanem kölcsönök. Vagyis a Fittelina valójában kölcsönökből fedezte a kiadásait.



A cég tartozásállománya 2000-ben már meghaladta a 78 millió forintot. A kölcsönök azonban nem bankhitelek voltak, mivel a kft. nem volt hitelképes, és számottevő részük nem is a Gyurcsány érdekeltségébe tartozó cégektől származott. Hanem főként magánkölcsönökből, a társaságnak nyújtott tulajdonosi hitelekből tevődött össze a tartozás. Gyurcsány például 1997-ben 17 milliós kölcsönt adott a Fittelinának, és vállalta azt is, hogy határozatlan ideig, szükség szerinti gyakorisággal további 2 milliós összegeket fog a társaságnak meghitelezni.

A teljesen eladósodott kft.-hez azután 2001-ben „váratlan” segítség érkezett: Gyurcsány Ferenc anyósa, az Apró Piroska által vezetett Altus Rt. sietett a Fittelina gondjait enyhíteni. A Gyurcsány tulajdonában lévő és Apró Piroska által képviselt Altus 40 millió forint tőkeemelést hajtott végre a Gyurcsány házaspár vezetésével eladósított Fittelina Kft.-ben, amely összeget az Altus be is fizette a kft. számlájára. Az Altus bevételei között volt az évi több mint 12 millió forintos – állami cégtől származó – bérletidíj-bevétel is, azaz a Fittelina tőkeemelésében ilyen módon állami forrás is szerepelt.

Az Altus Rt. tőkebefizetését követően a Fittelina tartozása jelentős mértékben lecsökkent, vagyis a részvénytársaság állami bevétele is hozzájárult ahhoz, hogy a 40 milliós tőkeemelést követően Gyurcsány és Dobrev kft.-je vissza tudta fizetni saját maguknak is a magánkölcsönöket és a tagi hiteleket.

2002-ben a cég életében ismét jelentős változás történt: Dobrev Klára kiszállt a kft.-ből, üzletrészét férje vásárolta meg. Ezzel egyidejűleg megszüntették a Dobrev-lakás kizárólagos hasznosítására vonatkozó szerződést, és a cég székhelyét áttették az Altus-központba, a Szalay utca 4. szám alá. Az eddigiek alapján már meg sem lehet lepődni azon, hogy Dobrev Klára kilépését sem „sikerült” törvényesen megoldani. A hasznosítási jog megszűnésével egy időben ugyanis a luxusberuházásokat ki kellett volna vezetni a Fittelina Kft. könyveléséből, amelynek következtében a társaság adóalapját ezzel az értékkel meg kellett volna növelni. A hasznosítási jog megszüntetésekor Dobrev Klára magánvagyonába került az akkor bruttó 56,2 millió forint értékű luxusberuházás. Mivel ez természetbeni juttatásnak minősült, ezért ezután 24,7 millió személyi jövedelemadót és 6,1 millió egészségügyi hozzájárulást kellett volna fizetnie a kft.-nek. Ennek a befizetésnek a társaság könyveiben nincs nyoma. Látható viszont az, hogy a Fittelina jogsértően továbbra is feltüntette könyveiben a luxusjavakat és tovább amortizálta.



A törvénytelenül nyilvántartott uszodaberuházás sorsa további váratlan fordulatot vett. A kormányfő zsigeri ösztöneinek engedve lízingszerződést kötött a Fittelina Kft.-vel az uszodára, a liftre, a szaunára és az öntözőrendszerre. A Gyurcsány Ferenccel kötött lízingszerződésnél a Gyurcsány tulajdonában lévő Fittelina Kft.-t Gyurcsány Ferenc ügyvezető képviselte. A kormányfő tehát lízingbe vette a saját maga által képviselt saját cégétől a saját lakásában található, a felesége és anyósa tulajdonában álló uszodát, liftet és egyéb javakat.

Az különösen érdekes, hogy a Dobrev és Apró Piroska ingatlanának részét képező uszodát, liftet, öntözőrendszert Gyurcsány hogyan tudta önmagában a ház nélkül jogszerűen lízingbe venni. Ezáltal ugyanis az a furcsa helyzet áll elő, hogy az egész villa Dobrev Klára és Apró Piroska tulajdona, kivéve a liftet, az uszodát és például az öntözőrendszert, mert azok a lízing következtében Gyurcsányéi lesznek.

A tulajdonjogi zűrzavaron kívül természetesen nagyon is kézzelfogható előny származik a lízingszerződésből: az uszodát, a liftet, a szaunát, a szoláriumot, a csillárokat és az öntözőrendszert kizárólag Gyurcsány Ferenc használhatja a lakásukban. A szerződéskötést megelőzően a Fittelina Kft. a luxusjavak könyvelésben szereplő értékét több mint 20 millió forinttal, 22,4 millióra csökkentette le. A rendkívüli értékcsökkenés következtében viszont Gyurcsánynak kisebb összegű lízingdíjat kellett fizetnie a hirtelen lecsökkent értékű javakért. A Fittelina Kft. a folyamatos értékcsökkenéseknek is köszönhetően 2002-ben – az alapításától kezdődően számítva összesen – 24,5 milliós veszteséget „ért el”. 24,5 millió forint veszteség pedig nagyon jól tud jönni, ha a hiányt képező társaságot egy igen nyereséges cégbe szeretnék beolvasztani. Ilyenkor ugyanis a beolvadó társaság veszteségével csökkenteni lehet a nyereséges beolvasztó társaság adóalapját, ami után természetesen kevesebb adót is kell fizetni.

2003 októberében a veszteséges Fittelina Kft.-t – Gyurcsány által Jagiellowicz Györgyné vezérigazgatónak adott, törvényellenes tulajdonosi meghatalmazása alapján – beolvasztották a nyereséges Altus Rt.-be. A beolvadás alapján az Altus Rt. a Fittelina Kft. jogutódja lett, amelynek következtében a Szemlőhegy utcai villaberuházás 22 milliós „maradványértéken” nyilvántartott javai átkerültek az Altus könyvelésébe, azaz az uszoda, a szauna és a lift értékcsökkenési leírásával jelenleg is csökkentik Gyurcsány egy másik cégének, a milliárdos bevételű Altus Rt.-nek az adóalapját.

A Fittelina tehát teljesítette küldetését, és eltűnt a színről. Nyomai azonban megmaradtak, könyvekben, cégbírósági és egyéb hatóságoknál fellelhető dokumentumokban. Holnapi számunkban összegezzük a történetet, s annak mélyreható tanulságaival is megismerkedhetnek az olvasók.

Továbbra is szerettük volna megtudni Dobrev Klárától, hogy az ingatlan hasznosításával megbízott Fittelina Kft. bérbe adta-e bárkinek vagy bármilyen cégnek 1995 és 2002 között a Szemlőhegy utcai Dobrev-lakást, valamint ezúttal arra is kíváncsiak voltunk, befizette-e a 16 millió forintos bérbeadási jog, illetve a beruházás miatt jelentős értéknövekedés utáni – őt és édesanyját, Apró Piroskát terhelő – személyi jövedelemadót (szja), azonban a kormányfő feleségének személyi titkára lapzártánkig ezúttal sem adott választ kérdéseinkre.

Élményuszoda tízmilliókért. Gyurcsányék 1995-ben körülbelül harmincmillió forintért, vagyis mai értéken 65,6 millió forintért építettek uszodát. A hazai uszodatechnikai piac egyik meghatározó résztvevőjeként számon tartott Kerex Kft. tulajdonosa a Magyar Nemzetnek elmondta, 65,6 millió forintból egy 200-300 négyzetméteres élménymedencét, vagy egy komplett vízgépészettel fölszerelt 25 méteres sportmedencét is meg lehet valósítani. Az országban eddig több mint ötezer magáncélú és közösségi használatra szánt medencét megvalósító Kerex vezetője úgy emlékszik, magánszemélytől még soha nem kaptak ilyen hatalmas összegű megrendelést.

"de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet

és maradok ez úton, míg csak élek

töretlen hittel ember és magyar."

 

Bitang streetfighterek és a világ legszexibb lábtetkója

Mindent lefényképeztünk, titkos háttérinfókat gyűjtöttünk, és csorogtak a testnedveink. Gyorsjelentés Milánóból, az EICMÁ-ról. Extra csajos galériával.

• – TotalBike

Reménytelen dugók a Milánót átszelő autópályákon, szakadatlanul ömlő eső, tíz méter alatti látótávolság és a vadonatúj utak miatt csendben lefagyó Garmin Zümo – nem mondom, hogy az idegrendszerem top fit volt, amikor fél kezemmel a viharos szélben elrepülni akaró esernyőbe kapaszkodva beléptem a Fiera Milano déli főkapuján. Ilyen körülmények között elég nehéz a motorozásra ráhangolódni, de az EICMA hozta a formáját: öt perccel a megérkezés után már nem a stressztől pörgött a pulzusom, hanem a motoroktól és a golyóbis legbombázóbb hostesseitől.

Aprilia

Az Aprilia Milánóban is az új RSV 4-est állította középpontba, amely olyan, amilyennek egy olasz motornak lennie kell: gyönyörű. Persze nem ettől szenzációs, hanem például attól, hogy a tankja az ülés alatt van. Az Aprilia-standon lehetett látni egyébként az év dizájnötletét is. A Mana X tanulmánymotor fényszórói ugyanis olyanok, mint a régi Leica-objektívek – egyszerűen zseniális. Persze ez a komplett formatervről elmondható. Az amerikai custom építés elemeit (bandázsolt kipufogó, arányok) ötvözték egy supermotóval; úgy látszik, a motorgyártásban is közeleg az őrült crossoverek ideje.

Benelli

A kínai befektetői háttérrel újraéledő olasz prémiummárka a Benelli Due szériaváltozatával jött Milánóba. A könnyű streetfighter egyik legérdekesebb műszaki megoldása a váz, melyben függesztve dolgozik a soros kéthengeres, 756 cm3-es hengerűrtartalommal és 90 lóerős teljesítménnyel. Ezt a motort biztos imádni fogják, akik hajlandók pénzt adni az exkluzivitásért és a különc műszaki megoldásokért.

BMW

A bajorok fiatalítanak, ezt nem lehet nem észrevenni. Valamennyi kiállított újdonságuk a fiatalabb korosztályra céloz. Az F800R igazi streetfighter, agresszív fejidommal, egyszemélyes üléssel, széles kormánnyal és előredőlt üléshelyzettel. De korántsem a streetfighter az egyetlen új kategória, ahová be akarják tenni a lábukat. A Lo Rider igazi gazemberbokszer, bár néhány dizájnelemét V-Max Zsolt már korábban feltalálta. Erről a két motorról már részletesebben is írtunk, itt és itt. Volt azonban még érdekesség: az S1000RR típusjelzésű, – hmm – japán stílusú superbike, amelyről azt pletykálták, hogy kipörgésgátlója is lesz, és néhány hónapon belül versenyeztetni is fogják. Ami még érdekes: teljesítménye három híján 200 lóerő.

Ducati

Szép is lett volna, ha a Ducati nem durrant nagyot itt, szerencsére nem kellett bennük csalódni. Rátettek egy lapáttal az 1098-ra, úgyhogy mostantól lehet az 1198-ra spórolni. És ha már megvolt az új blokk, csináltak köré egy streetfightert (úgy látszik, mindenki ebben a kategóriában látja a jövőt), amelynek a neve is az. S változata 155 lóerős és csak 167 kilogramm – nagyon zsivány lesz, az biztos. Részletek itt.

Fantic

A gazdag offroad-történelemmel büszkélkedő kis olasz márka minden évben újabb tanulmánnyal szondázza a piacot. Idén a Caballero kétszázas változata vonzotta a szemeket, meg a rajta üldögélő principessa, és szokás szerint kiállítottak egy régi Fanticot is, a hőskorból.

Gilera

A Gilerának, úgy látszik, semmi sem elég nagy. A világbajnok Simoncelli plakátja előtt egy minden eddiginél nagyobb óriás-sportrobogó prototípusát láthattuk az olasz trikolór színeire festve. Műszaki adatokat nem árultak el, de a név valamennyire árulkodó: GP 850 Corsa. A motort gigantikus méretű nyomógombbal lehet indítani, melyet a kormány alatti műanyag panelen helyeztek el.

Honda

A sportos blokkolásgátlók rendíthetetlen előretörésének színhelye volt a Honda-stand. Itt a Kölnben már megismert, csodaszép V4-es prototípus mellett a CBR600RR és a Fireblade ABS-es változatát mutatták be. A szakértők szerint az ABS előretörése a sportmotor szegmensben is megállíthatatlan, az új szoftverekkel már kanyarban is lehet fékezni, egyre kifinomultabbak. Érdekes, hogy a 600-as motorja az amerikai zajszintelőírások miatt már teljesen burkolt, kíváncsi vagyok, mennyire fog ez az európai motorosoknak tetszeni. Bemutatkozott az új 600-as Hornet is, melyet Olaszországban szerelnek össze. A 2009-es modell megjelenése sokkal sportosabb, mint a korábbié, a futómű elöl és hátul is állítható. Szintén új az SH 125-ös, nagy kerekű robogó, melynek leleplezését nem véletlenül időzítették a legnagyobb robogós nemzet kiállítására.

Husqvarna

Ez lenne a Husqvarna jövője? – nyögtem fel, amikor lerántották a piros vásznat a német kézbe került offroadmárka tanulmánymodelljéről. Az SMQ különlegessége a dizájnja, hiszen az egyhengeres 450-es blokk nem új. A vízhűtőt a fejidomba, az első lámpa fölé építették, ami – mondjuk úgy – meglehetősen különlegessé teszi a motor megjelenését. Nem hiszem, hogy ebben a formában sorozatgyártásra kerülne.

Kawasaki

A japán cég egyetlen igazi újdonságot sem mutatott be, viszont egyre erősödnek azok a fű alatti pletykák, amelyek szerint befejezik a motorgyártást. Egyébként arról is suttogtak, hogy a Yamaha is megválni készül a motorgyártástól, úgyhogy lehet levelet írni, és ajánlatot tenni.

KTM

A labancok jól összeszedték magukat Milánóra. A supermotopályát formázó stand közepén az RC8-as R változata állt, melynek nagyobb a furata, a lökete, a teljesítménye (165 lóerő), az olajhűtője, mint az alapváltozaté. Bemutatkozott a formás 990 SM-R, amely viszont nem erősebb, mint az alapváltozat, csak a futóműve és a dizájnja más. A legnagyobb KTM-újdonság a 990 SM-T volt, egy Triumph Tigerhez hasonlatos, könnyű és gyors túramotor. A 990 Adventure-t is alaposan aktualizálták. Teljesítményét 106 lóerőre növelték, sőt, az S-t felváltó R változat 115 lóerős lesz.

Moto Guzzi

A Moto Guzzi a Stelvióval tényleg indigóval másolja a BMW GS koncepcióját. Most a GS Adventure-re megszólalásig hasonlító, dobozos, terepgumis, emelt szélvédős változatot készítettek belőle TT típusjelzéssel. A stílusérzékük egyébként továbbra is tökéletes Guzziéknak. Gyönyörű volt a V7-ből átalakított Café Classic elnevezésű café racer, melyet jövő februártól lehet majd kapni.

Moto Morini

A Granpasso H83-as kódjelű változatát hozta a Morini Milánóba. Ennek alacsonyabb az ülése, szélesebb a hátsó gumija, és Öhlins a hátsó futóműve. A Granpassóból is ki volt állítva egy BMW GS Adventure-höz hasonló, dobozokkal és egyéb kiegészítőkkel felszerelt változat, de ezt nem önálló modellként forgalmazzák, hanem darabonként lehet összevásárolni.

Piaggio

Itt aztán tényleg a múlt és a jövő élt együtt. A Piaggio-terület egyik oldalán az MP3 hibrid változata állt, melyben 15 lóerős belső égésű és 3,4 lóerős villanymotor dolgozik, vagy hibrid, vagy kizárólagosan elektromos üzemmódban. Nemcsak a jármű, a személyzet is különleges volt, itt szpottoltuk a kiállítás egyetlen látható hostesstetkóját, méghozzá egy jobb lábfejen!

Vespáék persze konzervatívabbak voltak, gyöngysoros nyaklánccal és egy igazi cukisággal: az oldalkocsis, vajszínű bőrüléses GTV 200ie prototípussal.

Suzuki

Az új Honda Hornetre a Suzuki azonnal válaszolt, méghozzá a 650-es Bandit megkozmetikázott változatával. Az aktuális trendnek megfelelően a Suzuki is szögletesebb, karcsúbb és morcosabb tekintetű lett. A japánok valamilyen okból kiállítottak egy belpiacra készült 250-es robogót is, a Gemmát. A furcsa, hosszúkás formájú jármű 22 lóerős, ülésmagassága mindössze 66 centi, elöl 14-es, hátul 13-as keréken fut. Aki szerint a japánoknak nincs humoruk, az most meggyőződhetett az ellenkezőjéről. A Suzuki Van-Van nem új modell, de világoskék-narancssárgára festett, wakeboardos változata mindenkit megállásra késztetett.

TM

Az olasz offroadgyár két Black Dream fantázianevű supermotóval próbált feltűnést kelteni. A 125-ös kétütemű és 530/450-es négyütemű változatoknak az alumíniumváz és az egykarú lengővilla a különlegessége, no meg az, hogy a megszokott TM-kék helyett fekete színűek.

Yamaha

Óriási stand, falra szegezett motorok, hadseregnyi személyzet – a Yamaha igyekezett nagy feltűnést kelteni Milánóban. Újra kiállították az R1-est, ezúttal fekete-arany színkombinációban. A bennfentesek nagyon elismerően nyilatkoznak a motor műszaki felépítéséről. Akik már hallották, azt mondják, a főtengely speciális elékelése és az ennek következtében megváltozott gyújtássorrend miatt egyáltalán nem úgy szól, mint egy szokásos sornégy. A Yamaha kiállította a Tokióban debütált inkább-motor-mint-quad tanulmányt is, melyet Tesseractnak kereszteltek. Hajtása hibrid, alig szélesebb egy motornál, mégis négykerekű. És még valami fontos: a félidomos Diversion után most bemutatkozott az XJ6 naked változata is, szépen kiegészítve a Hornet-Bandit páros által megkezdett 600-as klubot.

Valentini

Az olasz Valentini hosszú évek óta Suzuki krosszmotorokból alakít át endurókat. Éppen ezért furcsa, hogy idei kiállítási darabjukban egy kétütemű, porlasztós Derbi blokk volt látható. Lehet, hogy ez egy csodálatos barátság vége?

Hát ennyi volt Milánó röviden, de megígérjük, hogy nem csak ennyi. Minden fontosabb modellről részletesen is írunk majd, picike türelem, és maradjatok velünk.

A mostani válság elején a kormány arról beszélt, hogy nincs válság, majd egy éles fordulattal elismerte, hogy a világválságot mi sem ússzuk meg. Lát-e ebből a szempontból hasonlóságot az 1929-es és a mostani helyzet között?

Ugyanúgy, mint 1929-ben, most is alapvetően nemzetközi és nem magyarországi vagy közép-európai válságról van szó. A történelem ismétli önmagát, szokták mondani, és ebben az esetben is ez történt. Az 1931-ig hatalmon lévő Bethlen-kormány nemcsak azt a látszatot próbálta kelteni, hogy Magyarország ebből többé vagy kevésbé kimarad, hanem – és ez a fontosabb – a különböző intézkedések meghozatalával is késlekedett.

Mikorra vált biztossá, hogy Magyarországot is érzékenyen érinti ez a válság?

A mezőgazdaság már 1929-ben piaci problémákkal küzdött, de időbe telt, amíg teljes mértékben kibontakozott. A különbség az volt, hogy a New Yorkban kirobbant pénzügyi válság Magyarországon csak 1931-re, közel kétéves késéssel vált igazán komollyá. Nálunk a pénzügyi és a túltermelési válság együtt 1931-re egy okozott olyan helyzetet, amely nagyon súlyos lépésekhez és kormányválsághoz vezetett.

Bethlen bukása mennyiben függ össze azzal, hogy nem nézett szembe a válsággal?

Rutinos politikus volt, 1921 és 1925 között egyszer már konszolidálta a magyar gazdaságot, amely akkor, közvetlenül az első világháború után lényegesen súlyosabb helyzetben volt. Különböző számítások szerint 1929 és 1931 között az egy főre jutó nemzeti jövedelem 6-7-8, esetleg 10 százalékkal csökkent. Ez még azt az értéket sem érte el, amit a rendszerváltás után, 1989 és 1994 között élt át a magyar társadalom, amikor 18-20 százalékkal csökkent az egy főre jutó nemzeti jövedelem.

Magyarországon az igazi nagy válság a húszas évek első felében volt, ezt Bethlen drákói intézkedésekkel, adóemeléssel, elbocsátásokkal, fizetéscsökkentéssel, nemzetközi kölcsönnel kezelte. Miután ő ezt végigcsinálta, és az ország emelkedő gazdasági pályára állt egy idő után 1930-tól, arra jutott, hogy a várható népszerűségvesztés miatt ezt még egyszer nem akarja végigcsinálni. Úgy gondolkodott, hogy átmenetileg visszavonul a hatalomtól, átengedi a terepet egy olyan politikusnak, aki megcsinálja az elkerülhetetlenül szükséges restriktív intézkedéseket, és ő majd szépen visszajön néhány év múlva. A számításába hiba csúszott, mert nem tudott visszajönni.

Volt-e törekvés a nagy gazdasági világválság idején a mostani nemzeti csúcshoz hasonló intézmény bevezetésére?

Nemzeti csúcs nem volt, de a politikusok érintkeztek egymással. Lényeges különbség a mai helyzethez képest, hogy a kormánypártnak akkor kétharmados többsége volt a parlamentben. A jobb- és a baloldali ellenzék nem képviselt akkora erőt, hogy kormányt tudjon buktatni, vagy komolyan tudja veszélyeztetni a hatalmat. Az informális egyeztetések – és voltak ilyenek – a miniszterelnök, a kormányzó, a Nemzeti Bank, a gazdasági érdekeltségek vezetése között zajlottak.

A parlamentet elnapolták, és létrehoztak egy harminchármas bizottságot, amely lényegében a parlament helyett tudott gyors döntéseket hozni, és a kormánypolitikát felügyelte. Gazdasági válságban egy többpárti parlament nem mindig képes arra, hogy operatív módon meghozza a szükséges intézkedéseket. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a kormánypártoknak és az ellenzéki pártoknak be kell látniuk, egy csónakban eveznek. Erre a parlament akkor se nagyon volt képes, a 33-as bizottságban viszont a szakemberek meghozták a szükséges döntéseket, és támogatást nyújtottak a kormánynak.

Sólyom László nemigen nyilvánult meg a válsággal kapcsolatban, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy távol maradt a nemzeti csúcstól. Mit lehet tudni, Horthy Miklóst mennyire foglalkoztatta a válság?

1920-as kormányzóvá választása után Horthy egyre kevésbé avatkozott bele közvetlenül a politikai életbe. A válság alatt azonban ismét aktivizálódott. Erélyesebb fellépést várt el Bethlentől, és 1930-től „beszámoló jelentéseket” kért a miniszterektől. 1931 februárjában a minisztertanácson is megjelent, és javaslatot tett a statárium bevezetésére, az ellenzéki lapok megregulázására és a „zsidóbeözönlés” meggátlására; lényegében tehát a parlamentarizmus további korlátozására, esetleg felfüggesztésére. Javaslatait Bethlen elhárította, de ezzel egy időre el is veszítette a kormányzó bizalmát. Károlyi, majd Gömbös kiválasztása és kinevezése neki tulajdonítható.

Mennyire segítette a kormány munkáját a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt, a két legkeményebb parlamenti ellenzéki párt?

Ugyanaz volt a helyzet, mint mostanában: az ellenzék a dolog természeténél fogva mindenért a miniszterelnököt és a kormányt hibáztatta. Az MSZDP és az FKGP is megtagadta a részvételt a 33-as bizottságban. Az ellenzék alapmagatartása az volt, hogy a nemzetközi válságért Bethlent és a kormányt tette felelőssé. Bethlen hiába érvelt azzal, hogy ez nemzetközi válság.

Az ilyen támadások miatt is döntött úgy, hogy átengedi másnak a terepet. Olyan valakinek, akivel szemben nem hozhatók fel olyan kritikák, hogy például rossz beruházási politikát csinált a húszas években: nem kellett volna a lillafüredi szállodát megépíteni, nem kellett volna akkora ráfordításokkal a népiskolai hálózatot fejleszteni, nem kellett volna külföldön Collegium Hungaricumokat alapítani, amikre ma mind büszkék vagyunk, és pozitívumként emlegetjük őket.

Mennyire voltak látható jelei a jobb- és a baloldali szélsőségesek megerősödésének?

A többnyire demagóg és populista szélsőségek minden gazdasági válságban lábra kapnak. A Tanácsköztársaság után inkább a jobboldali, 1929 után mindkét szélsőség megerősödött. Perspektivikusan inkább a szélsőjobboldal az, amelyik a harmincas évek végére megizmosodik, a szélsőbal nem tudja magát összeszedni. Ettől függetlenül 1931-ben, már Károlyi kormánya alatt, a biatorbágyi merényletre hivatkozva statáriumot hirdetnek ki Magyarországon.

Belpolitikailag van egy komoly keményedés, de a válságot nem oldja meg, hanem a meglévő szociális feszültségeket próbálja mederben tartani. Sikerül is, bár van munkásmozgalmi tüntetés, van jobboldali megmozdulás, a kaszáskeresztesek vidéken ekkor kezdenek el szerveződni, de egyik sem veszélyezteti komolyan az államhatalom szilárdságát.

Milyen megszorító intézkedésekre volt szükség?

Két nagy problémája volt a magyar gazdaságnak. Egyrészt hagyományosan tőkeszegény volt, már akkor is. Folyamatosan külföldi tőkeimportra volt szüksége, és akkor is eladósodott volt az ország, a húszas évek végén a legeladósodottabb a kelet-európai térségben.

Másrészt a magyar mezőgazdaságnak, ami akkor még nem 4-5 százalékát adta a nemzeti jövedelemnek, mint manapság, hanem több mint 40 százalékát, stabil piacokat kellett teremteni. A válságból végül hitelkönnyítéssel és a mezőgazdasági piacszerzéssel tudott kilábalni az ország.

Ami a pénzügyi válságot illeti, ebből úgy tudnak kijönni, hogy az egész nemzetközi hitelkonstrukciókat átrendezik. Például 1932-ben eltörlik a trianoni békeszerződésben ránk rótt jóvátételi fizetéseket. A másik könnyítés az volt, hogy a meglévő hitelkonstrukcióknál csökkentették a kamatokat, sőt a tőkeállományt is. A nemzetközi pénzvilág tehát belátta, hogy ha valamit vissza akar kapni, akkor a terheket csökkenteni kell, és átütemezni.

Végül Magyarországnak a népszövetségi kölcsön utolsó részletét a hetvenes években kellett volna kifizetnie. Ennek következtében enyhülnek az országra nehezedő terhek, és kitalálják, hogy bizonyos országokkal devizaforgalom nélkül, közvetlenül az árura alapozva kereskednek. A magyar mezőgazdaságnak piac kellett. Németország élőállatért, gabonáért és élelmiszeripari termékekért a legfejlettebb technikát juttatja az országba a pénz kikapcsolásával. Ugyanilyen egyezményt kötöttünk 1934-ben Olaszországgal és Ausztriával is.

A húszas-harmincas években tehát a helyzet összességében jóval súlyosabb volt, mert a pénzügyi válság túltermelési válsággal párosult. Ilyen helyzet sem Magyarországon, sem a világon 2008-ban még nem állt elő.

A politika példát mutatott-e spórolásból? Az egyik könyvében olvastam, hogy megtiltották az állami autók használatát, Károlyi miniszterelnök Pesten lévő lakásából gyalog sétált át a Lánchídon, és siklóval utazott a Sándor-palotában lévő munkahelyére.

Ilyeneket tettek, de ennél is fontosabb, hogy a válság előtt a politika nagyon jó példával járt elő. Bethlen éveken keresztül a háború előtti fizetésnek a harminc százalékát kapta, az államtitkárok kicsit többet, és a portás megkapta, mondjuk, a hetven százalékát. Ezeket a restrikciókat mindaddig tartották, amíg a húszas évek második felében a gazdasági stabilitás helyre nem állt. Elbocsátották az állami köztisztviselői kar egy részét. Ilyen eszközhöz a válság alatt nem kellett nyúlni, vagy csak egész minimális mértékben. Inkább a fizetéseket csökkentették.

És csináltak olyasmit is, hogyha elérte valaki a minisztériumokban a nyugdíjkorhatárt, akkor nem töltötték be az állást. Olyan szisztéma, mint ma, hogy valaki köztisztviselőként állásban van, kapja a fizetését, és kapja a nyugdíját, akkor nem létezett. Ennek kitalálásához a harmadik magyar köztársaság kellett.

Az utód Károlyi intézkedései nem voltak annyira súlyosak, mint az 1920-as években. Voltak fizetésbefagyasztások, fizetéscsökkentések és sok minden más, de nem voltak olyan méretű B-listázások és elbocsátások, mint tíz évvel korábban. Végeredményben 1931 végére teljes transzfermoratóriumot léptettek életbe, vagyis a pengő átváltását hosszú időre meg kellett gátolni, és különböző nemzetközi tranzakciókra volt szükség, aminek eredményeképp a harmincas évek második felére Magyarország ebből a válságból kilábalt.

Mi vezetett végül egyéves országlás után Károlyi bukásához? Nem tudta megfékezni a válságot?

Károlyi átmeneti ember volt, a kormánypártot továbbra is Bethlen irányította. Az utódnak egy ponton túl elege volt abból, hogy a döntő szót mindig Bethlen mondta ki. Károlyi 50 ezer holdas birtokos volt, aki nem élvezte úgy a politikát, mint ahogy Bethlennek ez életeleme volt.

Károlyit egy erős ember, Gömbös Gyula követte. Végül is neki köszönhető a válságból való kilábalás?

Ez alapvetően sohasem a legfőbb közjogi méltóságoknak köszönhető se a jó, se a rossz. Az emberek mindig megszemélyesítik a kudarcokat és a sikereket is. És egy vezető politikus életében ez is, az is előfordulhat. Például Bethlenre azt mondták a húszas évek második felében, hogy egy általános és titkos demokratikus választáson is ő lenne az ország első embere, mert mindenki érezte, hogy kijöttünk az első világháborút követő válságból, emelkedett a nemzeti jövedelem, a fizetés. Mindazt a jót, amit a magyar társadalom csinált egyébként, megszemélyesítették, és Bethlennel kapcsolták össze.

Ugyanakkor 1930-31-ben – maga Bethlen is elismerte – nem volt gyűlöltebb ember az országban nála. Minden hibáért őt okolták. Ugyanez a helyzet Gömbössel is. A válságot nem a Gömbös oldotta meg. A nemzetközi körülmények változtak meg. A harmincas évek közepére kifele jön az ország a válságból, és 1938-ra már minden tekintetben vége volt a válságnak.

Volt Gömbösnek egy 95 pontos munkaterve...

Az semmit sem jelent. Nemzeti munkaterve volt 95 pontos, százpontos, 102 pontos...

Milyen ismerős... A mai politikusok tudnak-e okulni abból, hogy kezelték elődeik az 1929 utáni válságot?

A technikák annyira egyszerűek és ősiek, hogy a legegyszerűbb logikával is el lehet oda jutni. Ha egyszer a költségvetési egyensúly megbomlik, vagy fizetési nehézségek vannak, akkor két dolgot lehet csinálni: az adókat növelni, a kiadásokat csökkenteni. Az utóbbi döntően fizetéscsökkentéseket, elbocsátásokat jelent az állami szférában. Ahogy most, úgy a harmincas évek elején is ezen volt a hangsúly. Ez persze tűzoltás, mert hosszabb távon nyilvánvalóan a gazdaságot kell élénkíteni. De egy ilyen helyzetben, mint amiben most van az ország és a világ, sehol sem a gazdaság élénkítésén van a hangsúly, hanem a pénzügyi stabilitás megteremtésén.